Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 3 találat lapozás: 1-3
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Lõrincz György

2011. április 22.

Az alkotmányról
Magyarország megújulásának, feltámadásának napja ez azok számára, akik szeretik Orbán Viktort. Az ország másik fele gyásznapra gondol, õk azt hiszik, most kezdõdik valami olyasmi, ami miatt félárbocra kell ereszteni a zászlókat - mondta az új alkotmányról tartott elõadásában Tölgyessy Péter Budapesten.
Emlékeznek 2004. december 5-ére kedves olvasóim? Emlékeznek arra a gyûlöletbeszédre s gyûlöletkampányra, amelyet Gyurcsány Ferenc és Kovács elvtárs vezérelt le a 2004. december 5-ét megelõzõ kampányban, 23 millió románnal riogatva a magyar társadalmat, s amely intenzitásában vetekedett Ceauºescu legsötétebb magyarellenes kampányával is? 2011. április 18-án a magyar Országgyûlés elfogadta az új magyar alkotmányt, amely ha 2004. december 5-e miatt katarzist nem is hozott, de megpróbálta feledtetni azt, s valószínûleg szavazati jogot is ad majd a már korábban elfogadott kettõs állampolgársági törvény mellé. Köszönjük, miniszterelnök úr!
�?s errõl soha ne feledkezzünk meg, kedves olvasóim! Olyan pillanat ez, amikor jó magyarnak lenni, s bevallhatjuk azt is, nem sok van ilyen a mi életünkben. De most van!
�?s ne feledkezzenek meg azok se, akik majd élnek a lehetõséggel, és felveszik a kettõs állampolgárságot, de ne feledkezzenek meg azok se, akik nem. Egyet viszont kimondhatunk. Ez az alkotmány lesz az, amely hosszú idõ óta az állunk alá nyúlt, és felemeli a fejünk, jelezve azt, hogy valahol figyelnek ránk, számon tartanak! Ez az alkotmány lesz az, amely kiegyenesíti a hajlongásba meggörbült derekunkat, s rádöbbenünk, hogy jó magyarnak lenni, s hogy lehet egyenes derékkal is élni! Ez az alkotmány biztosítja azt tömegesen a külhoni magyarságnak, amelyet eddig csak néhány kiváltságos státusú embernek biztosított kiváltságos helyzete, hogy kettõs állampolgár lehet. �?s ki kell mondanunk azt is, hogy a magyar állampolgárság jól megfér együtt a román állampolgársággal azok számára is, akik itt élnek, és azok számára is, akik nem. Sõt úgy hiszem, ez a kettõsség segít hozzá, hogy kisebbségi emberként most már a kettõs állampolgársággal a kezünkben - teljes jogú román állampolgárok és teljes jogú magyar állampolgárok lehetünk. Ami hiányt pótol egyik oldalon, plusz lesz az számunkra a másik oldalon.
A 2004-es szavazás után sokan, akik Csíkszeredába jártunk, láthattuk, hogy a Lovas Csárda elõtti hídnál, az Udvarhely felõli oldalon, bal oldalt egy kis mezei-erdei út indult a Hargita felé. �?s akik arra jártak, láthatták, hogy rögtön a letérõ elõtt, a fõút mellett egy nyílszerû deszkatábla állt egy karóra szögezve a Hargita felé mutatva, s ez állt rajta: 2004. december 5. utca. Ferenczes István barátom, a Székelyföld akkori fõszerkesztõje gyönyörû esszét írt arról, amit röviden úgy fogalmazhatnék meg: Tamási Ábelje, azaz mi mehetünk vissza újra a rengeteg fele. Biblikus a név, s jelképes az útirány! �?s az a tábla - mindig megnézem - azóta is ott áll, kissé megszürkülve, megkopva, pedig hét év telt el azóta. Hóviharok voltak, ki is dõlhetett volna, de nem dõlt ki, vagy ha mégis, valakik, gondos kezek, akiknek fájt az a szavazás, mindig visszaállították. Mementónak. Azt a táblát most, 2011. április 18. után az új magyar kormánynak köszönhetõen el lehet távolítani! De még ne dobjuk el! Tegyük be akár a csíkszeredai Múzeumba, akár a Haáz Rezsõ múzeumba - emlékeztetõül is, de azért is, hogy bármikor elõvehessük. A mai Magyarországon vannak még olyan erõk, akik 2004. december 5-én ellenünk szavaztak, s most is ellenünk szavaznának!
Az új alaptörvényrõl pedig annyit: a Szent Koronának ott a helye szerintünk is az alaptörvényben, s kár, hogy nincs rajta a zászlón is. Jól mutatna. �?s reméljük még azt is, hogy az új alaptörvénnyel törvényes jogot nyer az álságos beszéd helyett az egyenes beszéd. A gyûlöletbeszéd helyett a szeretetbeszéd, ha úgy tetszik. �?s a Haza haza lesz, a család család. Mi pedig csak: magyarok.
Lõrincz György
A szerzõ székelyudvarhelyi író
Krónika (Kolozsvár)

2011. május 13.

Czegõ Zoltán: Emigráltam Magyarországról Romániába
Húsz érdeklõdõ, versek, emlékezés, részletek a regénybõl - Czegõ Zoltán Katonabogár címû regényét mutatták be a könyvtárban.
Konok ember: sem a régi itteni rendszer, sem az utána jövõ rendszer - már Magyarországon - nem tudta megtörni - így jellemezte Lõrincz György író a csütörtök késõ délutáni könyvbemutatón Czegõ Zoltánt, aki 73 évesen, 22 év magyarországi tartózkodás után idén hazaköltözött Erdélybe. Hozzátette, hogy Czegõ néhány évtizeddel korábban költõként is különutasnak számított az akkori erdélyi magyar lírában. Czegõ erre kijelentette, hogy tulajdonképpen emigrált Magyarországról Romániába: már évek óta nem érezte jól magát abban a környezetben, ahol csupán a disszidálás utáni években, 1988 és 1994 között volt jó számára. Ottani lapoknál dolgozott, de a kilencvenes évek közepétõl kevés írása jelenhetett meg. Közben írt öt regényt is, ebbõl három megjelent - Idõrianás címû regénye az Irodalmi Jelen jeligés pályázatán különdíjat nyert több mint kétszáz pályamunka közül.
A most megjelent, Katonabogár címû, kétszáz oldalas regénye az eltûnt gondolkodásmódú, hagyománytisztelõ székely falu pusztulását mutatja be. Czegõ felolvasta a mû elsõ néhány oldalát - ezekbõl kafkai, illetve camusi képek bontakoznak ki - a katonabogarak megjelenése (akárcsak a patkányok Albert Camus A pestis címû regényében) valami nagyon nagy bajt sejtet. A bemutatón Czegõ több versét is felolvasta, a rendezvény köteteinek dedikálásával zárult.
Katona Zoltán
Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

2011. június 4.

Krónika egy elveszett világról
A tragikus történeteket görgetõ Pusztulás (2005) a romlás feltérképezése, ahogyan kritikájában Fodor Sándor pontosan fogalmaz: A székelység még igazában fel nem mért, de a XX. század kezdetével induló tragédiájának a krónikája... napjainkig. Még be nem teljesült tragédiájáé, amelyik azonban egyre inkább kezd valósággá, szomorú valósággá válni. Másik regénye, a Besúgó voltál, szívem (2008) - mutatva, hogy Lõrincz György korántsem egy húron játszik - szarkasztikus hangvételû portré egy önkéntes besúgóról, aki számára a besúgás elsõsorban saját hatalmának jele(?) - már itt világosan látszik az irónia, hiszen milyen hatalma lehet egyáltalán egy szekus besúgónak -, de egyben életforma is, hiszen a fordulat, a nyolcvankilences változások után is folytatja, egyfolytában a leleplezõdéstõl rettegve, s egyre zaklatottabb lelkiállapotban. Addig azonban, hogy végig is gondolja az életét, képtelen eljutni, mivel teljességgel hiányzik belõle az erkölcsi érzék, akárcsak megszállott, magyarfaló tartótisztjeibõl.
A korántsem magányos típus felmutatása, mindenféleképpen Lõrincz György nagy érdeme, aki most, két sikeres regénye után, válogatott elbeszéléskötettel jelentkezik (Isten köve*). Ne feledjük, Lõrincz novellákkal kezdte (Amíg csak él az ember, 1980, A hallgatás csendje, 1983, A harmadik házig, 1987), s a mûfajhoz tulajdonképpen soha nem maradt hûtlen. Egyszer már a Bukás címû könyvében (1995), megkísérelte az összegezést, de azóta eltelt tizenhat év, s regényei mellett az elmúlt idõszakban Lõrincz elbeszéléseket is írt, sõt, mondhatni, regényei mellett némiképpen a két regényhez kapcsolható tragikus vagy éppen szarkasztikus történeteiben alkotta meg legjobb elbeszéléseit. (Kuron Anna balladája, Halálodra egyedül maradsz). Ahogyan a kötet utószavában Pécsi Györgyi megállapítja: Elbeszéléseiben gyakran balladásan jár együtt lírai és tragédiás szépség. Az elhallgatott, személyes múlt, szégyenletes, iszonytató titkokat takar, gyarlóságból, gyöngeségbõl vagy hirtelen indulatból elkövetett tettek következményei nyomasztják, gyötrik a hõsöket, mint a Ballada, A titok vagy a Borcsa Márton özvegysége címû borzogatóan szép írásainak emlékezetes hõseit a régebbi idõkbõl. Bûnök nélkül büntetve is bûnhõdnek, a félmúlt ostoba és gonosz erõszakának kiszolgáltatottjai, a tragikus hálóban vergõdõ a Bukás tanítója, a különösen szívbe markoló sorsú, fenségesen tiszta Kuron Anna. Ezek az elbeszélések már kezdetektõl a nagy regények irányába mutatnak, akár bolygók körül a szatellitek kerengenek Lõrincz két regénye körül, dacosan vonzó, felejthetetlen krónikái egy félig-meddig elmúló, tragikus világnak.
* Lõrincz György: Isten köve. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszerda, 2011. Válogatta: Pécsi Györgyi
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)



lapozás: 1-3




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998